Jézus Krisztus megkeresztelkedésének ünnepe, a vízkereszt ünnepe, az Úrjelenés napja,
különleges állomás az egyházi évben, január 6-án. Ezen a napon Jézus Krisztus
megkeresztelkedésére tekintünk, amikor a Jordán vizében nemcsak alámerült, hanem egész
küldetése is láthatóvá vált. Az Atya hangja megszólalt, a Szentlélek galamb alakjában leszállt,
és megmutatkozott az isteni szeretet titka. Isten belép az ember történetébe.
Volt már úgy, hogy mindent beleadtunk, mégsem jutottunk előrébb? Sokszor érezzük,
hogy küzdünk, igyekszünk, mégis mintha egy helyben toporognánk. Nem azért, mert hiányzik
belőlünk az akarat vagy az erő, hanem mert vannak dolgok, amelyek észrevétlenül
visszatartanak bennünket. Jézus megmutatja a célt és az irányt, de az úton nekünk is
döntéseket kell hoznunk.
A keresztség képe erre hív. Az alámerülés nemcsak megtisztulás, hanem elengedés is.
El kell oldanunk mindazokat a bűneinket, rossz szokásainkat, félelmeinket, amelyek nem
engednek előre. Ahogyan Jézus kilép a vízből, úgy nyílik meg előttünk is az út az új élet felé.
Csak az tud valóban elindulni, aki meri letenni terheit, és rá meri bízni magát Isten óvó
szeretetére.
Vízkereszt üzenete az új esztendő kezdetén különösen aktuális számunkra. Meghívás
arra, hogy ne csak tervezzünk és igyekezzünk, hanem belső döntéseket is hozzunk. Hogy
meghalljuk Krisztus hívását, és elinduljunk feléje tisztább szívvel, szabadabban, reménnyel
telve.
Gondoljuk végig: Mi az, amit ma el kellene oldanom ahhoz, hogy valóban elinduljak Krisztus
felé az új esztendőben?
